Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ESZEMADTA [e-ë v. ë-ë; m-a] melléknév és főnév (népies, kedveskedő)
I. melléknév (az utána álló főnév olykor 3. személyű birtokos személyragot kap) <A beszélő számára> nagyon kedves, aranyos <személy, főleg lány, nő>. □ Julcsa ott guggolt a sajtárral az ölében, és Azt súgtam a fölébe, hogy: "eszemadta gyöngyvirága!" (Petőfi Sándor) Egy eszemadta szép gavallér ugrik ki a hintóból. (Jókai Mór)
II. főnév ..tát, ..tája (rendsz. határozott névelővel) Ilyen személy; drága teremtés; a lelkem. □ Úgy szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét. (Jókai Mór) A neki ajándékozott drága gyűrűt még mindig hordja az eszemadta. (Mikszáth Kálmán)
III. (indulatszó-szerűen)
1. <A kedveshez, szerelmeshez intézett kedveskedő szóként.> □ Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka, Eszemadta! (népköltés) Száraz ág ellobban, a szerelem jobban, Eszemadta. (népköltés)
2. <Bizalmaskodó, kedveskedést kifejező szóként.> □ Ez a fiatal barátunk itt Rákóczy László, ha híréből ismeri. Hogyne ismerném, eszemadta? (Jókai Mór)