Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ERŐSBÍT
ERŐSBÖDIK
ERŐSBÜL
ERŐSÍT
ERŐSÍTÉS
ERŐSÍTGET
ERŐSÍTŐ
ERŐSKEZŰ
ERŐSKÖDIK
ERŐSÖDIK
ERŐSSÉG
ERŐSZAK
ERŐSZAK-SZERVEZET
ERŐSZAKOL
ERŐSZAKOLT
ERŐSZAKOS
ERŐSZAKOSKODÁS
ERŐSZAKOSKODIK
ERŐSZAKOSSÁG
ERŐTAKARMÁNY

ESZELŐS [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (kissé választékos) Az elmeháborodott ember hatását keltő, őrült módjára viselkedő, vmely rögeszmétől megszállott, eszeveszett <személy>. Mit ordít ez az eszelős asszony? || a. (irodalmi nyelvben) Elmeháborodott, őrült, tébolyult <személy>. □ Oh jaj! bolond apámmal mit tegyek? | Panaszt adjak be rá, hogy eszelős? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 2. Eszelős emberre jellemző, vele kapcs., tőle származó. Eszelős ordítozás, szavak, viselkedés. Eszelősen egy pontra mered. □ Eszelős szerelmem egy egészen új | világot álmod őrültségiben. (Katona József) A szokott eszelős mozdulatával végigsimította borostyánsárga haját. (Kosztolányi Dezső)
  • eszelősség.