ESEMÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Rendsz. nagyobb körre kiható és jelentősnek tartott történés; fontosabb, kiemelkedő eset. Jelentős, nagy, nem mindennapi, nevezetes esemény; örvendetes → családi esemény; rendkívüli, történelmi esemény; az események menete, sodra; → rohannak az események; eseményekben gazdag időszak; az eseményekből ítélve. Az események igazolták őket. Az események gyorsan peregtek. A Toldi megjelenése esemény volt. □ Posztó Sámuel, hitestársával a vacsorázó asztal mellett taglalta a lefolyt nap kimagaslóbb eseményeit. (Tolnai Lajos) Minden figyelmével a bekövetkező események felé fordult. (Krúdy Gyula)
- 2. (bizalmas) Meglepő dolog. Erre már régóta számítottam, ez számomra nem esemény.
- Szóösszetétel(ek): 1. eseménydús; eseménygazdag; eseménykrónika; eseménynaptár; eseménysorozat; eseményteli; 2. sportesemény; világesemény.