ERSZÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Bőrből v. más hasonló anyagból készült, különféle alakú, kisebb, lapos, rendsz. zárható használati tárgy, amelyben az ember az ércpénzt hordja magával; pénztárca. Zipzáras erszény; kopott erszény; teli, üres erszény; (átvitt értelemben is) dagad, duzzad, vastag, kövér az erszénye: sok a pénze; → lapos az erszénye; → sovány az erszénye!; → üres az erszénye; nem → bírja az erszénye; kiürült az erszénye; megapad, megcsappan az erszénye: megfogyatkozik a pénze; → mélyen nyúl az erszényébe. Otthon felejtette az erszényét. □ Kimegy ám a főből minden kádencia, Ha üres erszénnyel ír az ember fia. (Csokonai Vitéz Mihály) Juhász legény, szegény juhász legény! | Tele pénzzel ez a kövér erszény. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, régies) Pénz, költség. □ Nem is egy [ifjú] fordult meg Páris-, Bolonyában, Maga erszényén vagy a király zsoldjában. (Arany János)
- 2. (állattan) Az erszényesek (II) emlőit körülvevő bőrzacskó, melyben magzatukat a teljes kifejlődésig tartják és hordozzák. A kenguru erszénye.
- 3. (népies, régies) Kerek fenekű, hosszúra eresztett szíjon hordott bőrzacskó; a juhászok kovát és taplót tartottak benne.
- Szólás(ok): ld. guta.
- Szóösszetétel(ek): erszénycsat; erszényzár.