Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ESETLEN [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Olyan <személy, állat>, aki, amely <gyakorlottság híján v. nagy, formátlan testalkata miatt, ill. zavara, félénksége következtében> ügyetlenül, nehézkesen mozog v. csinál vmit. Esetlen ember, táncos; esetlen mackó, medve; esetlenül mozog; esetlenül táncol. Nagyon esetlen abban a nagy bakancsban. Esetlenül forgatja a főzőkanalat. □ Nagyon esetlen és zavart volt; bemenet a fejét ütötte bele a külső ajtó keresztfájába. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre, állatra jellemző, tőle származó. Esetlen járás, mozdulat.
  • 2. Aránytalanul nagy, formátlan, idomtalan <eszköz, tárgy>. Nagy, esetlen asztal; esetlen bakancs. □ Iramatban a ló megállni nem tud, Mig szügybe nem éri a nagy esetlen rúd. (Arany János) Az esetlen … hajó sok viszontagságot állt ki. (Jókai Mór) || a. Olyan <ruha>, amelynek nincs jó szabása, amelyet nem jól szabtak vkire, s ezért nem áll rajta csinosan. Nem tudom, kivel varrat, de mindig olyan esetlenek a ruhái.
  • 3. (átvitt értelemben, tájszó) Durva, vaskos. Esetlen tréfa.
  • esetlenkedik; esetlenség.