ERŐLTET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Erőszakkal, erővel akar elérni vmit; erőszakol. Erőltet vmely témát: erőszakos fellépésével igyekszik elérni, hogy arról beszéljenek; erőltették a látogatást. Ne erőltessük tovább a dolgot! □ Ne erőltessük ezt a témát, főbíró uram! (Jókai Mór)
- 2. Erőltet vkit (vmire): nyomatékosan unszol vkit. Ha nem akar enni a gyerek, ne erőltesd. □ Egy szóval sem erőltette
Bálint urat, hogy velök tartson. (Gárdonyi Géza) Kínálták az öreget, erőltették, de neki nem kellett ebéd. (Nagy Lajos)
- 3. Vkire erőltet vmit: erőszakos fellépésével arra kényszerít vkit, hogy elfogadjon vmit. Vö.: ráerőltet. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk erőltet. Hiába tiltakoztam, csak rám erőltette ezt az esernyőt. || a. Magára, arcára stb. erőltet vmit: természetével, meggyőződésével, testi v. lelki állapotával ellenkező magatartást ölt magára, arcára stb. Mosolyt erőltet az arcára. Komolyságot erőltet magára. □ Olyan nyugalmat erőltettem a kezemre, hogy amíg gyújtottam, nem reszketett. (Gárdonyi Géza) Közönyt erőltetett magára, mosolyogni próbált. (Kosztolányi Dezső)
- 4. Erőltet vmit: vmely szervét, képességét a szokásosnál nagyobb erőkifejtésre készteti. Erőlteti a szemét. Hiába erőltetem az agyam, nem jut eszembe a neve. □ Hangjában, ha erőlteti, valami bántó rikoltás
van. (Vörösmarty Mihály) Az öregasszony erőltette is az emlékező tehetségét. (Mikszáth Kálmán)
- 5. Vkihez erőltet vkit: nőt erőszakkal, kedve ellenére férjhez ad vkihez. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk erőltet vkit. A lányt egy öreg emberhez erőltették. □ Az apja a
sánta molnárhoz akarta erőltetni. (Mikszáth Kálmán)
- 6. Vmi erőltet vkit: vmely testi inger, testi folyamat, megnyilvánulás, kínzó, kényszerítő erővel, de eredménytelenül jelentkezik vkinek a szervezetében; ingerel. Erőlteti a hányás, a köhögés, a nevetés; erőltette a tüsszentés.
- Igekötős igék: beleerőltet; hozzáerőltet; megerőltet; ráerőltet.
- erőltetés; erőltethető; erőltető.