ERŐLKÖDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön), (
népies,
régies) erőködik
Erejének teljes megfeszítésével próbál elérni vmely célt, elvégezni vmely, gyak. erejét meghaladó feladatot.
Hiába, hasztalanul erőlködik. Ne erőlködj vele! Egymaga erőlködik a zsákokkal. Azon erőlködik, hogy legyőzze ellenfelét. □ Az ostromlók elszántan törtetnek, kapaszkodnak, erőlködnek, tolakodnak fel a falakra. (Gárdonyi Géza) Láttam
tolongó kísérteteket, |
: mind erőlködik, | hogy, barátilag mondjon valamit, | intést, biztatást. (Szabó Lőrinc) || a. (
átvitt értelemben) □ Végre egy hűs szellő addig erőlködött, Hogy messze zavarta a nagy lomha ködöt. (Arany János)
- Igekötős igék: felerőlködik.
- erőlködő.