ELSŐRENDŰ melléknév
<Vmely értékelő rendben a maga nemében jelentőség szempontjából> az első helyen álló, említendő, a legfontosabb <dolog, személy>; elsőrangú. (
jogtudomány)
Elsőrendű alperes, vádlott: több a., ill. v. közt az, aki ellen elsősorban szól a jogi panasz, v. legsúlyosabb a vád. (
csillagászat)
Elsőrendű (álló)csillag: <a csillagok nagyságrendjében> a legnagyobb fényű csillagok közé tartozó cs. (pl. a Sirius, a Véga).
Elsőrendű érdek, feladat; elsőrendű fontosságú dolog, kérdés, ügy; (
pénzügy)
elsőrendű utalványozó hatóságok: olyan h-ok, amelyeknek a pénzügyminiszter számlahiteleket közvetlenül bocsátja rendelkezésükre;
elsőrendű állampolgári kötelesség; elsőrendű (köz)szükségleti cikk. (
villamosság)
Elsőrendű vezető: olyan v., amely az elektromosság áthaladásakor vegyi változást nem szenved (pl. a fémek, szén, némely fém-oxid stb.). □ Alig bírnak megjelenni a világos égen az elsőrendű csillagok. (Jókai Mór) || a. <A maga nemében minőség, érték szempontjából> a legjobbak közé tartozó, nagyon jó (minőségű); kitűnő, elsőrangú.
Elsőrendű (minőségű) áru, liszt; elsőrendű paprika, szántóföld, szén, teljesítmény, út. □ A Sült Ökör című büfé
sajtjai, gyümölcsei elsőrendűek, a söre pompás. (Nagy Lajos) || b. (gyak.
túlzó) <A maga nemében> kitűnő, kiváló, nagyszerű; elsőrangú, pompás.
Elsőrendű háziasszony; sízésre elsőrendű hó; kirándulásra elsőrendű az idő; elsőrendűen érzi magát: kitűnő egészségben van;
elsőrendűen hegedül, játszik. || c. (
ritka,
régies) Első osztályú. □ A nemzetgyűlésnek küldöttei
meghozák Bemnek az elsőrendű érdemjelt. (Petőfi Sándor)