ESETLEGESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. (ritka) Vminek esetleges, véletlen, lehetséges, megtörténhető volta. Bonyodalmak esetlegessége; a várható eredmény esetlegessége.
- 2. Előre nem látott módon bekövetkező, váratlan dolog; véletlen(ség). □ Az elhunyt alapító ilyen esetlegességekre nem számított. (Vas Gereben) Csak úgy ész nélkül lövöldözöl jobbra-balra a vak esetlegesség szerint. (Mikszáth Kálmán)