Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <testrész>, amely kor, betegség, fáradtság stb. miatt vesztett erejéből, feszültségéből; petyhüdt, lankadt, erőtlen. Ernyedt izmok, kar, kéz. Ernyedt karja már alig bírja a fejszét emelni. Ment, amerre ernyedt lába vitte. || a. Ilyen testrészre jellemző <mozdulat>. Ernyedt szorítás, tartás. || b. (nyelvtudomány) Ernyedt v. széles ejtés: <magánhangzókkal kapcs:> a nyelv izmainak elernyesztésével, a nyelv hátának ellaposításával történő e. A magyar köznyelv rövid magánhangzóira jellemző az ernyedt ejtés.
2. (átvitt értelemben) Csökkenő, hanyatló <szorgalom, buzgalom>. Ilyen ernyedt lelkesedéssel nem sokra megyünk.
3. (tájszó) Foszlott, nyűtt, mállott <kelme, szőtt, font anyag>. □ [A szegény asszony könyve.] Régi, jó, de kopott jószág, Melyet még csak a barátság S egy pár ernyedt szál tart öszve. (Vörösmarty Mihály)