ERNYŐZ [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
(
ritka) Vmivel mint ernyővel (1, a, b, 2a) borít, fed, véd vmit.
A kocsit sátorlappal ernyőzi. Tenyerével ernyőzte szemét. || a. (
irodalmi nyelvben) Ernyőként tart vova vmit. □ Ott maradt a bástyán. Kezét a szeme fölé ernyőzve nézett észak felé. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: beernyőz.
- ernyőzés; ernyőzött.