ERŐ [e] főnév -t, ereje [e-e-e]
I. Az élőlénynek létfenntartásra, cselekvésre, vmely hatás előidézésére való képessége.
- 1. Élőlénynek, főleg embernek a létfenntartáshoz szükséges fizikai és fiziológiai tevékenységre való képessége. Állati, emberi erő; → jártányi erő; elveszti, elvesztegeti, visszanyeri erejét. Már fogytán van az ereje. Nincs elég ereje nehéz testi munkára. Szóláshasonlat(ok): olyan ereje van, mint egy → bivalynak. □ Szerves erőm már lanyhán működik. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Az én apám harcos nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt. (Ady Endre) || a. Élőlénynek mozgásra, élettevékenységre képes állapota, egészsége. Erőre → kap; vmibe → öli az erejét; (népies) erőt, egészséget!: <főleg katonák körében haszn. köszöntés, jókívánság>; erőtől → duzzad. Élj erőben, egészségben! A fa már jó erőben van. □ S kit eddig az asztaltól az ágyba Alig alig birt elvinni lába, Ellenséget üz mostan serényen Ifjusága régi erejében. (Petőfi Sándor) Dehiszen én még java erőmben vagyok! (Gárdonyi Géza) || b. Vmely fizikai munkára, teljesítményre való képesség hatásfoka; izomerő. → Végső erő; teljes erőből, erejéből; edzi, gyakorolja, kipróbálja erejét; → összeszedi az erejét; → összeméri az erejét vkivel; → megfeszített erővel; nagy erővel fog, kezd vmihez. □ Nagy erőt érezek mind a két karomban, nem vesztegetem azt szérün és malomban. (Arany János)
- 2. A lélek képessége általában vmely hatás előidézésére, cselekvés megindítására v. elvégzésére. Meggyőző, rábeszélő, szuggesztív erő. □ Erőm oly gyenge és tehetségeim oly nyomorúak, semmim, de semmim mint e hajthatatlan, szilárd, szűz akarat. (Kossuth Lajos) Uj dalok, uj dolgok tolmácsai jőnek, | Ha Isten erőt ád szegény éneklőnek. (Arany János) || a. Vmely ösztöni indíték, ösztönös törekvés a lélekben. □ Hatalmas két erő küzd bennem: Lázad egész lényem férfi járom ellen; Másrészt a köz ügyért égek. (Arany János) || b. A lélek képessége, készsége a nehézségek leküzdésére, a szenvedések elviselésére, az ösztöni indítékok legyőzésére, általában önuralomra; akaraterő. Erkölcsi erő; lelki erő; nincs ereje a döntésre; erőt → gyűjt (vmihez v. vmire); erőt → önt vkibe. A siker új erőt öntött belé. □ Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Lessz-é erőd
Viselni vesztaszűzek [= Vesta papnőinek] öltönyét. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Az első nyomra már ráakadt! Ez új erőt adott szívének. (Jókai Mór) || c. A léleknek szellemi tevékenységre, alkotásra való készsége, képessége. Alkotó, képzelő, művészi, szellemi, teremtő erő.
- 3. Testi-lelki képességet nagymértékben igénybe vevő törekvés vminek az elvégzésére, végrehajtására; erőfeszítés. Erejébe kerül a kezét felemelni. □ Bármily erővel, bármily áldozattal
Hazát kell nektek is teremteni! (Petőfi Sándor) Erővel nyomá ki utolsó szavait. (Arany János) || a. Egyesült erővel: a) közös erőfeszítéssel; b) szövetkezve, egyetértve. □ Szidtuk egyesült erővel azt az átkozott fickót. (Jókai Mór) || b. Azzal az erővel: a) egy fáradsággal, egyúttal; b) ugyanolyan joggal, ugyanúgy. □ Éppen avval az erővel emlegethetnék nagybácsijuknak Lobkovicz herceget is. (Mikszáth Kálmán)
4. Kényszer, hatalom, erőszak. Erővel v. erőnek erejével: erőszakkal, erőszak árán is, erőszakoskodva. □ Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elfogják a szegény legényt erővel. (népköltés) Lefelé húzza kezemet, erőnek erejével meg akarja csókolni. (Kosztolányi Dezső) Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. (József Attila) || a. Erőt vesz a) vmin: megfékez, legyőz vmit; b) rajta vmi: elhatalmasodik rajta, hatalmába keríti vmi. Erőt vesz fájdalmán; erőt vesz lustaságán; erőt vesz rajta az elérzékenyülés; a gyámoltalanság vesz rajta erőt. A természet erőt vett betegségén. □ De az éj erőt vett, csakhamar beronta, Az eget, a földet bakacsinba vonta. (Arany János) Mind az anyán
mind a leányon
erőt vett az ellágyulás. (Tolnai Lajos) || b. Erőt vesz magán: összeszedi akaraterejét, visszanyeri önuralmát. □ Erőt vett magán, és tovább olvasott. (Jókai Mór)
II. Vmely fizikai v. kémiai hatás előidézésére alkalmas ok, képesség, lehetőség.
- 1. (fizika) Az a ható ok, amely vmely testet nyugalmi helyzetéből kimozdít, mozgat, mozgásának irányát v. sebességét megváltoztatja, ill. mozgását (meg)akasztja, (meg)gátolja. → Aktív erő; → átütő erő; → centrifugális erő; → centripetális erő; → diagonális erő; → eleven erő; → holt erő; → lendítő erő; mágneses erő; működő; → nehézségi erő; nyomó erő; összetevő erő; taszító, vonzó erő; az erő mérése; az áram ereje; a vihar ereje.
- 2. Anyagnak, tárgynak, folyamatnak fizikai hatást előidéző képessége. → Vízi erő; a szél, a víz, a vízár ereje; a leeső kő ereje. □ Akkor a szálfának oly erőt ád jobbja, | Hogy messze Lórántfit a fövenyre dobja. (Arany János) [A patak] Egy kidőlt-bedőlt zsupfedeles malmot hajt, de csak mikor ereje van hozzá. (Mikszáth Kálmán)
- 3. Vmely anyagnak, kül. gyógyszernek, fűszernek, ételnek, italnak, folyadéknak vegyi v. élettani hatása. A sör, bor, pálinka ereje; az ecet, a sósav ereje. Érzem az orvosság erejét. Jó bor; már is érzem az erejét. □ Írat vevék, |
halálost, melybe mártva kés, |
nincs oly varázs tapasz, Bár birja minden fű-fa erejét
, | hogy
Megmentsen a haláltól valakit. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Vmely anyag ízének, illatának hatásfoka; csípős v. maró hatása. A bors, a paprika, a torma ereje. Elment az ereje. Ennek a fűszernek nincs már ereje.
- 4. Talaj termőképessége, termékenysége. A föld ereje; jó erőben levő humuszos talaj. □ Igen jó föld
Csak azt tartom, hogy az erejét nagyon is kivette az a pékfamília. (Mikszáth Kálmán)
III. Vmely munka, feladat elvégzésére alkalmas személy, csoport, közösség.
- 1. Vmely munka végzésére alkalmas személy. Csupa fiatal erőt alkalmaztak. A munkát új erők folytatták. □ Szólni fogok tanártársairól. Nagyon jó erők kivétel nélkül. (Tolnai Lajos) Jól teszi, ha fiatal erőknek enged helyet. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (rendsz. többes számban) (katonaság) Hadsereg, ill. fegyveres csapat(ok) mint a hadsereg egy része. Katonai erő; légi erők; szárazföldi erők; tengeri erők. Fegyveres erőink visszaverték a támadókat. □ Hogy akár ez a minisztérium, akár a másik a hazát megmenthesse: a nemzetnek erőt kell teremtenie. (Kossuth Lajos) [Tisza Kálmánnak] a közigazgatás gépezetén kívül
a katonai erő is rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely sereg, csapat létszáma. Csapataink erejét húszezer főre becsülik.
IV. Vmely társadalmi, lelki, szellemi hatás előidézésére alkalmas ok, tényező.
- 1. Vmely nagyobb közösségben, szervezett csoportban rejlő képesség, hatalom, mely azt alkalmassá, képessé teszi bizonyos feladat(ok), társadalmi, történelmi változás, fordulat végrehajtására. Forradalmi, politikai, társadalmi erő; a nép, a proletariátus ereje; a kommunista párt ereje. □ Ez az ezer évig nyomorgók Százszor lesujtott, bús csapatja, | De az erő, a friss Erő. (Ady Endre) A Magyar Népköztársaság állama
szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
- 2. A tényeknek, a körülmények alakulásának, a helyzetnek kényszerítő hatalma, tekintélye. A hagyományok, a körülmények, a közvélemény, a szokás ereje.
- 3. Vmely alkotásban, műben, szellemi, lelki megnyilvánulásban rejlő, hatást keltő tulajdonság, sajátosság. A beszéd, a dráma, az előadás ereje. A költemény tele van drámai erővel. Szavai termékenyítő erővel hatottak. || a. Külső megjelenésnek, szépségnek tetszést keltő hatása. Szépségének erejével elbűvöli a férfiakat.
- 4. (ritka) A külső természetben és az emberi lélekben rejlő ismeretlen összefüggéseknek tulajdonított alakító és emberi sorsot befolyásoló hatalom. Ellenállhatatlan, ismeretlen, titokzatos, veszedelmes erő. □ A nőt ismertem meg, az igazi nőt, ama romboló és veszedelmes erőt, amitől annyit óvtak. (Karinthy Frigyes)
V. Érték, érvény.
- 1. (Anyagi) erő: anyagi eszközök, vagyoni lehetőség, pénz. Saját erejéből építtette a házát. Csekély anyagi erejével nem vállalkozhatott a dologra. □ Gazdasági könyveket hozatott, de gépekre, jó ökör, ló és juhállományra nem volt ereje. (Tolnai Lajos)
- 2. A pénz vásárlóereje: a pénz valóságos forgalmi értéke.
- 3. Vminek erejéig: értékéig, értékének határáig, kockázatával, vmilyen mértékben, méretben. → Meghitelez vkit v. vmit vmely összeg erejéig. Száz forint erejéig hitelez. Dinnyetermesztéssel kísérletezünk, egyelőre három hold erejéig. □ Asztalbontás után
félrevonta Jancsit, aki természetesen rendelkezésére állt ötven dollár erejéig. (Kosztolányi Dezső)
- 4. Érvnek, érvelésnek hatásossága, meggyőző volta. Bizonyító erő; érveinek ereje.
- 5. (jogtudomány) Érvény, (törvényes) hatály. → Kötelező erővel. A rendeletnek, a törvénynek kötelező ereje van. □ Azon ítélet, melyben az özvegy keresete megtagadtatott,
nem helyes, és nincsen ereje. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. erőábra; erőállapot; erőátcsoportosítás; erőcsoport; erődús; erőegyenköz; erőelosztás; erőfogyasztás; erőfölény; erőgyakorlat; erőgyarapodás; erőgyűjtés; erőháromszög; erőhelyzet; erőhiány; erőirány; erőkapcsolat; erőkar; erőkészlet; erőközpont; erőkülönbség; erőmegfeszítés; erőmegnyilvánulás; erőmegoszlás; erőmegosztás; erőmegtakarítás; erőmező; erőmutatás; erőmutatvány; erőnövekedés; erőnyomaték; erőpazarlás; erőtan; erőveszteség; 2. akaraterő; atomerő; bűverő; életerő; fényerő; férfierő; géperő; gőzerő; gyógyerő; haderő; hangerő; hatóerő; horderő; igaerő; izomerő; jogerő; lelkierő; lóerő; munkaerő; önerő; őserő; segéderő; szakerő; tanerő; táperő; termelőerő; tetterő; törvényerő; túlerő; varázserő; vásárlóerő; véderő; villanyerő; vízerő; vonzóerő.