Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ERKÖLCSBÍRÓ főnév
  • 1. Az a személy, aki mások erkölcsét ellenőrzi, bírálja, megítéli. Az öreg úr a háza népének szigorú erkölcsbírája volt. □ Cátó akart lenni, igaz erkölcsbíró. (Arany János) || a. (gúnyos) Az a személy, aki illetéktelenül bírálja mások viselkedését, cselekedetét; erénycsősz. Mi az, felcsaptál erkölcsbírónak? De nagy erkölcsbíró lett belőled!
  • 2. (jogtudomány, ritka, régies) <A XVIII. sz-ban> olyan bíró, aki a jó erkölcs ellen vétők felett ítélkezett. A Mária Terézia idejében Bécsben működő erkölcsbíróság tagjai voltak az erkölcsbírók.
  • erkölcsbíráskodik; erkölcsbírói; erkölcsbíróság; erkölcsbíróskodik.