EREZET [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (növénytan) A növények levelét behálózó s vázát alkotó erek összessége. A levél alsó felén jól látszik az erezet. || a. (ritka) A test érhálózata (1). □ A vizes poháron kezed, | rajta a finom erezet, | föl-földereng. (József Attila)
- 2. (növénytan) <Elfűrészelt fa felületén> évgyűrűk összessége. A deszka, a fa erezete.
- 3. (ásványtan) <A márvány v. egyéb kőzet anyagában, ill. felületén> az alaptól eltérő, más színű szabálytalan sáv, minta, rajzolat. A márvány erezete.
- 4. (ritka, ipar) Erezés (1a).
- erezetes; erezetű.