ERÉNYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, akinek magatartását, gondolkodását és cselekedeteit az erények (1) irányítják. Erényes ember. □ A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember. (Széchenyi István) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Erényes élet, gondolkodás, magatartás.
- 2. (régies) Szemérmes, nemi vonatkozású dolgokban szűziesen tartózkodó <főként nő>. Erényes ifjú hölgy, leány. □ Mindig nagyon kedves
volt velem szemben ez az asszony
Neki nem voltak
ellenségei
; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy szép, jó, okos, kedves, erényes. (Kaffka Margit)
- erényesség.