ELŐHALÁSZ tárgyas ige előhalászik (
bizalmas,
tréfás)
<Személy vhonnan, kül. vminek a mélyéről v. több holmi közül> nehezen, kisebb-nagyobb nehézségekkel előkeres, elővesz vmit.
Táskájából előhalászta pénztárcáját. A sok limlomból előhalászta az iratokat. A tarisznya mélyéről előhalászott egy almát. □ Laci
kinyitotta a kabátját, s a mélyből két üveg bort halászott elő. (Móricz Zsigmond) || a. <Tömegben v. nagy elfoglaltságban levő személyt> megkeres és előhoz, elővezet.
Részeg férjét előhalászta az egyik kocsmából.
- előhalászás; előhalászgat; előhalászott.