Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (vallásügy, rosszalló) Az a keresztény, aki a római katolikus v. a görögkeleti egyháztól tévesnek nyilvánított és elítélt tant v. tanokat vall v. hirdet. Az eretnekek üldözése. Az eretnekeket a középkorban máglyán égették meg. □ A vész, mely összehoz, mártírt teremt, Erőt ád: ott van az eretnekekkel. (Madách Imre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely nem keresztény vallási közösségből kiszakadt v. attól eltérő tanokat valló személy. □ A vachabiták [= arab szabadgondolkodók] a mohamedán vallás eretnekei. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan személy, aki vmely lényeges, elvi kérdésben a bevett, hivatalos v. közfelfogással szembehelyezkedik. □ [Hazamegyek a falumba.] Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek. (Ady Endre)
3. jelzői használat(ban) Eretnekként (12) viselkedő <személy>. Eretnek gondolkodó. □ Azt hívjuk eretnek embernek, aki a maga tetszését és ítéletét követi, oly dolgokban, amelyek ellenkeznek az ecclesiá-nak [= a katolikus egyháznak] tanításával. (Pázmány Péter)