ERESZTÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) Az ereszt igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit (vhová) eresztenek. A hajó vízre eresztése; víz eresztése a csapból. A munkások szélnek eresztése mindennapos volt a tőkés rendszerben. Nem szeretem a dolognak ilyen hosszú lére (való) eresztését.
- 2. Az egy alkalommal, egyszerre (ki)eresztett dolog, anyag. Az első eresztés száz liter volt. || a. (bizalmas) Vmely intézményből vmilyen minőségben egy alkalommal kibocsátott személyek v. dolgok csoportja. Az új iskola első eresztése nem a legjobb. A kiadóvállalat könyvnapi eresztésében van néhány kitűnő mű is.
- 3. (Méh) Rajzás. Ez a család az első eresztésből való. Ennek a kasnak az eresztése esedékes.
- 4. (népies, bizalmas, tréfás) Próbálkozás. Első eresztésre nem sikerült, csak a másodikra.
- 5. (főleg állítmányként) (argóban, gúnyos) Személy, főleg férfi; alak, pasas. Szép kis eresztés maga! Jaj, de gyenge eresztés!: gyenge képességű, nem valami kiváló ember.
- Szóösszetétel(ek): sárkányeresztés.
- eresztésű.