ERESZ [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A háztetőnek a fal vonalán túl terjedő kinyúló része, mely a ház fala mellett az esőtől védett helyet biztosít.
Az eresz hajlata ←; → csepeg az eresz. Az eresz alá állt. Eresz alatt fészkel a fecske. □ Tavasszal, ha lágy idő fordúl, A házak ereszén a jégcsap megcsordúl. (Arany János) A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá az ereszekről. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): ereszágy; ereszcsöpögő; ereszgerenda; ereszjog; ereszmagasság; ereszpárkány; ereszvíz; 2. áteresz; vízeresz.
- ereszes; eresztelen; ereszű.