Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EREDŐ [e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan, ami vhonnan, vmiből ered (1, 2), jön, kiindul, feltör. A hegyekből eredő folyó. □ A gyermek vágya … szívből eredő volt. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vmiből keletkező, származó, vminek eredményeként létrejövő. Gondatlanságból eredő kár; a mennyiségi növekedésből eredő minőségi változás.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (fizika) Vmely testre két v. több, különböző irányból ható erő együttes hatásának megfelelő egyetlen erő. Szerkesszük meg két adott erőnek az eredőjét!
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Okozat. □ Nem vagyok politikus, nem mosolygok azokon, akik a történelmet kényszerű törvények eredőjének tekintik. (Karinthy Frigyes)
  • Szóösszetétel(ek): eredő-ellenállás; eredőerő; eredővonal.