Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ERÉNYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <személy>, akinek magatartását, gondolkodását és cselekedeteit az erények (1) irányítják. Erényes ember. □ A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember. (Széchenyi István) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Erényes élet, gondolkodás, magatartás.
  • 2. (régies) Szemérmes, nemi vonatkozású dolgokban szűziesen tartózkodó <főként nő>. Erényes ifjú hölgy, leány. □ Mindig nagyon kedves … volt velem szemben ez az asszony … Neki nem voltak … ellenségei …; minden rendű és rangú ember egyhangúan zengte a dicséretét; hogy szép, jó, okos, kedves, erényes. (Kaffka Margit)
  • erényesség.