EREDETISÉG [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Általában az eredeti melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek ilyen volta; valódiság. A festmény, a gondolat eredetisége kétes.
- 2. Annak a személynek jellemző tulajdonsága, tehetsége, aki mást nem utánoz. □ Így tette ellenségévé Petőfi Kuthy Lajost is, kinek szintén sok jutott
az eredetiségből és genialitásból. (Jókai Mór)
- 3. Furcsa, különös megnyilatkozás; furcsaság. □ Az
imádó
megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy falat nem fog lemenni a torkán
Clarisse, a szép özvegy, nagyot nevetett e bizarr eredetiségen. (Jókai Mór)
- eredetiségű.