ERDŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Erdővel borított, benőtt, erdő(k)ben gazdag, bővelkedő <hely, terület>.
Erdős hegység, táj, vidék. □ Éhen valék egy erdős oldalon Eltébolyodva [= eltévedve], út nélkül, magam. (Vörösmarty Mihály) Szőke, pogány lány a szeretőm
Tizennyolc éves és ha nélkülem van, | hallgatva jár, mint erdős partok | közt
jár a nyári víz. (Radnóti Miklós)
- Szóösszetétel(ek): erdős-sztyeppes.
- erdősödik.