Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vadon növő v. telepített fáknak együtt élő és az alattuk, köztük élő bokrokkal s más növényekkel egységes tenyészetet alkotó nagyobb tömege. Ritkás, sötét, sűrű, zöld erdő; lombos, tűlevelű, vegyes erdő; fiatal, ültetett, vadon, védett erdő; még → áll az erdő; erdőt → irt; erdőt → pusztít; erdőt ritkít, telepít, ültet. □ Erdő nincsen zöld ág nélkül, Az én szüvem bánat nélkül. (népköltés) Túl a réten néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van. (Petőfi Sándor) A fák levelei ábrándosan suttogtak. Egy hűs áram végigsuhant az erdőn. (Mikszáth Kálmán) Az emberélet útjának felén | egy nagy sötétlő erdőbe jutottam. (Babits MihályDante-fordítás) || a. Ilyen fákkal benőtt, rendsz. nagyobb terület. Kerek erdő; az erdő szélén; nem szeretnék vele az erdőben → találkozni; az erdőre megy fáért, gallyért; az erdőn dolgozik; a Bakony erdeje. □ Istenem, Istenem, Hol lesz az halálom, Erdőn-é, vaj [= vagy] mezőn (népköltés) Erdőn, bércen, völgyön bujdoklom. (Kölcsey Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Magasba nyúló v. valamiből kiemelkedő tárgyak sűrű sokasága. Karok erdeje emelkedik a magasba. Gyárkémények erdeje füstölt. □ Ment nagy sebbel-lobbal a nád erdejében. (Arany János)
Szólás(ok): nem vagyunk az erdőben!: nem illik, (művelt emberhez) nem méltó ilyesmit tenni!; ld. még fa.