ERDÉSZ [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Erdőműveléssel foglalkozó, erdőre felügyelő szakképzett személy.
A völgyben találkoztak az erdésszel, puska volt a vállán. □ Úgy érezte, hogy a régi megint
: a magyar bíró, a német erdész fia. (Babits Mihály) || a. Vmely egyetem erdészeti karát, fő- v. szakiskolát végzett személy; erdőmérnök. || b. (
bizalmas) Főleg erdészeti főiskolának, ill. a műszaki egyetem erdészeti karának, ritk. szakiskolának hallgatója.
Az erdészek jó eredményt értek el a vizsgán.
- Szóösszetétel(ek): erdészfiú; erdészgyakornok; erdészhivatal; erdészlány; erdészmérnök; erdésznövendék; erdészsegéd; erdésztiszt.
- erdészeti; erdészkedik; erdészség.