EPILEPSZIA [ë-ë v. e-e] főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (
orvostudomány)
Idült, idegbajból v. az agy megbetegedéséből származó olyan betegség, mely időnként fellépő, hirtelen beálló görcsös rohamokkal és az öntudatnak egyidejű elvesztésével jár; nyavalyatörés, nehézkór, eskór.
Epilepsziában szenved. Nehéz gyógyítani az epilepsziát. || a. Az e betegség következtében időnként fellépő roham.
Rájön az epilepszia. □ Kitört rajta az epilepszia. Szája tajtékzott, teste rángatózott. (Kuncz Aladár)