EVIDENS [e-e v. ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
választékos)
- 1.* Olyan, ami első tekintetre világosan megérthető; nyilvánvaló; világos. Evidens módon bizonyította igazát. Ez evidens.
- 2. (filozófia) Olyan <tétel>, amely nem függ más tétel érvényétől, nem szorul igazolásra. Evidens igazság.