ESZMÉLKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
ritka,
választékos)
Eltűnődve gondolkodik, elmélkedik vmin.
Eszmélkedik vmiről, vmi felől. □ Tanácsodat köszönettel veszem, s megpróbálok eszmélkedni fölötte. (Arany János)
- Igekötős igék: eleszmélkedik.
- eszmélkedés; eszmélkedő.