ERŐKIFEJTÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Testi v. szellemi erő(k), képesség(ek) céltudatos összpontosítása, kifejtése és fölhasználása vmire, vminek az elvégzésére.
Ehhez a munkához nagy erőkifejtésre van szükség. A versenyszerű sport teljes erőkifejtést kíván.
- erőkifejtéses; erőkifejtési.