ENYHADÓ  [h-a] melléknév -an (költői, régies)
Enyhülést, megnyugvást, vigasztalást nyújtó; enyhet adó. □ Örültem 
 serdűlő lányomon. | Mi enyhadó volt nőni látnom őt. (Vörösmarty Mihály) Pihenjünk 
 ha tetszik, Míg a nap enyhadó sugára tetszik [= feltetszik]. (Arany JánosShakespeare-fordítás)