ENGESZTELHETETLEN [e-e-e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] engesztelhetlen [e-e-e-e-e]
Olyan <indulat v. személy>, amelyet v. akit nem lehet kiengesztelni.
Engesztelhetetlen harag; engesztelhetetlen ellenség. □ A válóperben csak az a bizonyos "engesztelhetetlen gyűlölség volt fölhozva. (Mikszáth Kálmán)