EMELETI [e-e-e] melléknév
Emeleten levő, ott lakó. Emeleti ablak, lakás, szobák, traktus. Az emeleti lakók nyitva hagyhatják éjjelre is az utcára néző ablakot. □ Mari
hallgatta a lépteiket az emeleti folyosón. (Mikszáth Kálmán) A fehér táj, kint, az emeleti | ablakon túl,
majdnem egész üres. (Szabó Lőrinc)