ELTÖKÉL tárgyas ige -t, -jen [ë] (
választékos)
Eltökél vmit: vminek a végrehajtását erősen elhatározza.
Eltökéli magában. Szilárdan eltökélte, hogy
□ [Eszter] keményen eltökélte, hogy legalább is két hétig nem találkozik Ábellel. (Gárdonyi Géza) Eltökélte magát, hogy kiadja az útját a csábítónak. (Móricz Zsigmond)