ELSZUNDÍT tárgyatlan ige (
bizalmas)
Szundítani kezd; elbóbiskol, elszunnyad, elalszik.
Ebéd után elszundított. Nagyapó gyakran elszundít a meleg kályha mellett. Nem sokat aludt, csak egy kicsit elszundított. □ Amint meglátja, hogy
valaki a puskával a kezében elszundít, rögtön ott terem előtte. (Jókai Mór)