ELRETTENT tárgyas ige (
választékos)
Nagyon elijeszt (2), elrémít.
A veszélyek ecsetelésével elrettentette a kalandos úttól. □ Ne hagyd magad elrettenteni
(Jókai Mór) A mágnás ifjak felhördültek, és elrettentve nevettek össze. (Móricz Zsigmond)
- elrettentés; elrettentett; elrettenthető.