ELŐTALÁL tárgyas ige (
régies)
Előtalál vkit: útjába akad vki; véletlenül találkozik vkivel. □ Váltig kérdezgette, akiket előtalált. (Mikszáth Kálmán) || a.
Előtalál vmit: útjába esik, keze ügyébe akad vmi. □ [Az asszony] fölrúgott, amit előtalált. (Mikszáth Kálmán)
- előtalálható; előtalálkozik; előtalált.