ELŐKOTOR tárgyas ige
Kotorva, üggyel-bajjal v. vonakodva előszed, előhúz vmit.
Néhány garast kotort elő a zsebéből. □ Olykor előkotrom
kaparós töltőtollam
s vele körmölök. (Kosztolányi Dezső) Ruhát, mindent az asszonynak kellett előkotorni s ráadogálni. (Móricz Zsigmond)
- előkotorható; előkotort; előkotortat; előkotrás; előkotró.