ELŐIDEJŰ [e-e] melléknév (nyelvtudomány)
Olyan <cselekvés, történés>, amely egy más cselekvést, történést időben megelőz. || a. Előidejű mellékmondat: olyan m., amely a főmondat idejéhez viszonyítva korábbi cselekvést, történést, állapotot, létezést fejez ki. || b. Előidejű kötőszó: ilyen mellékmondatot kapcsoló kötőszó.