ELŐCSARNOK főnév
<Középületekben, kastélyokban> a bejárat után következő, tömeges járás-kelésre v. várakozásra alkalmas nagyobb, díszesebb helyiség. □ Künn az előcsarnok fényárban úszott, | a házigazda a lépcsőn búcsúzott. (Kosztolányi Dezső)
- előcsarnoki; előcsarnokos; előcsarnokú.