Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
EPE [epe] főnév epét, epéje [e, e-e] (csak egyes számban)
1. A máj által kiválasztott zöldessárga színű, igen keserű folyadék, amely a vékonybélbe ömölve elősegíti a zsírok felszívódását, és gátolja a belek tartalmának rothadását. Epét hány. Szóláshasonlat(ok): keserű, mint az epe: nagyon k. □ És akkor az Ur parancsolt a halnak, | ki Jónást a szárazra kivetette, | vért, zsirt, epét okádva körülötte. (Babits Mihály) || a. Epehólyag. Beteg az epéje.
2. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> bosszúság, harag, düh. Elöntötte v. elfutotta az epe: hirtelen elragadta az indulat; felforr az epéje: hirtelen haragra lobban; → forr benne az epe v. forr az epéje; talán epéje sincs: nagyon szelíd, jóindulatú, senkire sem tud haragudni; epét → okád vkire. □ Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba. (Arany János) Szeme fehérje sárga lett az epétől, amikor visszanézett a társára. (Hunyady Sándor)
3. (átvitt értelemben) Keserű gúny. Nem minden epe nélkül; epébe mártja tollát: keserű gúnnyal ír vki, vmi ellen. Van epe az írásában. □ Válj bennem epévé, Hajdan édes hang! (Csokonai Vitéz Mihály) Sárga az írása, mert epétől van elöntve. (Kossuth Lajos) Eh! félre az epével. Hiszen én vidor hangon akartam írni. (Arany János)