ENYELGÉS [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (
választékos)
Az enyeleg igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilvánulás; gyöngéd v. tréfás kötekedés, ill. dévaj, évődő szerelmeskedés, szerelmi játék.
Nyájas, szerelmes, tréfás, vidám enyelgés. □ Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak; Pajkos enyelgés közt Egymásnak csókokat adnak. (Petőfi Sándor) Egy asszony kellene
Kinek csak víg enyelgés, ha fáradt homlokom Kecses mellére hajlik. (Tóth Árpád) || a. Ezt kísérő szavak, kifejezések. □ E lágy enyelgést mért is hallgatom? (Madách Imre)