ENYÉM [e] névmás, birtokos, több birtok esetén: enyéim v. enyémek [e-e] v. (
régies) enyéimek; tárgyként egy birtok esetén: enyémet [e-e], (
népies) enyim -et
- I. (melléknévi) Az, ami v. aki hozzám tartozik, az én tulajdonom(ban van), birtokom(ban van).
Használata:
a) <állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként:> Ez a kalap (az) enyém. Enyém a kert, amelyben ások. A lakás enyém. Légy enyém: a) légy a kedvesem; b) (irodalmi nyelvben) légy a feleségem. A könyvek (az) enyéim v. enyémek. (szójárás, főleg népmesékben) Te az enyém, én a tied, ásó-kapa (s a nagy harang) válasszon el egymástól: férj és feleség vagyunk, csak a halál választhat el bennünket. □ Lennél csak egyszer enyim Melinda. (Katona József) De ami az enyém, azt elviszem innet. (Arany János) Ti vagytok enyémek, alkonyati órák. (Juhász Gyula)
b) <Alanyként, tárgyként v. határozóként, olyan szembeállításban, amelyben egy másik nyelvtani személyű birtokos és birtokszó kapcsolata a birtok jelentését nyilvánvalóvá teszi.> A te kalapod szürke, az enyém barna. Jó neked: a te fiad már elhelyezkedett; az enyém még tanul. A te könyveidet elviheted, de az enyémeket hagyd itt. □ Szegény bús fejedet, így, hajtsd az enyémre. (Arany János) Im, mint ragyog, dicső szemök;
Enyém forró könyekben ég. (Arany JánosByron-fordítás) Mindenki másnak a mestersége munka. Az enyém, játék. (Gárdonyi Géza)
- II. (főnévi)
- 1. Saját vagyonom. Az enyémből tartom őket. || a. Az a dolog, ami az én tulajdonomban van, amivel én rendelkezem. □ Hát nem is eszel Az enyímből, sem magad, sem a rudas, Sem a fakó. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. Az enyéim: a) családom; b) közeli hozzátartozóim, szeretteim. Rég nem láttam az enyéimet. □ Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek Az én enyéimhez. (Petőfi Sándor)
- 3. (szójárás) Az enyém tied ( övé): a magántulajdon és személyi tulajdon elve. Nem érdekli őt az enyém tied kérdése. Fogalma sincs az enyém tiedről. □ Külön vagyona senkinek nincs, hogy az enyim tied fölött veszekedjék. (Jókai Mór) [Kis öcsémnek] fogalma sem volt az enyém, tied, övéről: minden az övé volt. (Móricz Zsigmond)