ENGESZTELŐDÉS [e-e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
Az a tény, lelki folyamat, hogy vki megengesztelődik, megbékül, haragja, bosszúvágya fölenged.
Engesztelődése jeléül kezet nyújtott. Nem volt hajlandó engesztelődésre. □ Még az éjjel fog írni atyja után,
felvilágosítja őt a történtekről,
s engesztelődésre hangolja haragjának tárgya iránt. (Jókai Mór) Óra múlik, nap múlik és se hír, se levél,
se harag, se engesztelődés, hanem csak a szürke bizonytalanság. (Mikszáth Kálmán)