Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ENERGIKUS
ENERVÁLT
ENGED
ENGEDÉKENY
ENGEDELEM
ENGEDELMES
ENGEDELMESKEDIK
ENGEDELMESSÉG
ENGEDÉLY
ENGEDÉLYES
ENGEDÉLYEZ
ENGEDÉLYOKIRAT
ENGEDETLEN
ENGEDETLENKEDIK
ENGEDMÉNY
ENGEDMÉNYES
ENGEDMÉNYEZ
ENGEM
ENGESZTEL
ENGESZTELÉS

ERŐLTETETT [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <dolog>, amelyet vkire erőltettek v. erőltetnek (1–3); erővel, erőszakkal ki- v. rákényszerített, erőszakolt. Erőltetett evés, ivás; a betegre erőltetett munka. Nem találja örömét a rá erőltetett szereplésben. A rá erőltetett tisztség terhére volt. □ Manó vigye | vígságtokat, hol a szabad magyar | érzés az itt erőltetett feszesség | láncába kéntelen harapni. (Katona József)
  • 2. Túlságosan nagy erőkifejtést kívánó, megerőltető <cselekvés>; hajszolt. Erőltetett menet, munkatempó. □ Két kezét nadrágzsebébe dugva erőltetett meneteléssel gyalogolt, hogy meg ne ázzék. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. Magára erőszakolt, nem szívből jövő, nem természetes <életjelenség, magatartás>; kényszeredett, mesterkélt. Erőltetett mosoly, nevetés, tréfa, udvariasság. □ Uram! kezdé erőltetett, haragos hangon. (Jókai Mór)
  • erőltetettség.