EOLHÁRFA [ë] főnév (régies írva: aeolhárfa is) (zene, régies)
Előkelő magánházak tetejére v. félig nyitott ablakába helyezett, lyukakkal ellátott szekrény, melyen a különböző vastagságú húrok a szél erősségének megfelelően légies, lágy hangokat, futamokat adnak. Az eolhárfa Európában a romantika korában volt divatos. □ Mint aeolhárfa, emlékemben Zendül bűbájos éneked Tündérvilág, bezárult éden: Gyermekkor, első szerelem! (Vajda János) Lelke
zenétlen, mint szélcsendben az eolhárfa. (Babits Mihály)