ENGESZTELÉS [e-e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (többes számban ritka) (
választékos)
- 1. Az engesztel (1, 2) igével kifejezett cselekvés, eljárás, magatartás, megnyilatkozás; sértődöttség, harag, bosszúvágy csillapítására, eloszlatására irányuló törekvés, kérlelés; békítés. Hosszas engesztelés után végül megbocsátottak neki. □ Mi vagyunk: Jövő és Igazság, | Engesztelés és nagy Itélet. (Ady Endre) || a. Az, amivel vkit (meg)engesztelnek. Engesztelésül felajánlotta, hogy
- 2. Kibékülés, megbocsátás; engesztelődés. □ A kebléből kivont fehér kendő
azt látszék mutatni, hogy békét, engesztelést hozott a városnak. (Jókai Mór)
- engesztelési.