Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ENGESZTEL [e-e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
  • 1. (választékos) <Sértődött, haragos embert> szóval, ígérettel, gyak. igazat adva v. kárpótlást ígérve és adva arra próbál rávenni, hogy ne tartson haragot, béküljön meg. Engeszteli a haragosokat. □ Dúl leányi … | Hunor, Magyar nője lettek | … ott idővel Megbékéltek … Haza többé nem készültek: Engesztelni fiat szültek. (Arany János) Otthon van, anyját engeszteli. (Jókai Mór) || a. (vallásügy) <Haragvó, megbántott istent> imával, áldozattal kér, hogy bocsássa meg bűnét. □ Nagy gazdag áldozattal Istent engesztelé. (Arany János)
  • 2. (ritka) Engeszteli vkinek a haragját, dühét stb.: csillapítani próbálja.
  • Igekötős igék: kiengesztel; megengesztel.
  • engesztelget.