Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ENGEDETLEN [e-ë-e-e v. e-e-e-e] -ül, -ebb [e] (választékos)
1. Olyan <személy, főleg gyermek>, aki nem szokott engedelmeskedni; szófogadatlan. Engedetlen kölyök. || a. Olyan <személy, csoport>, aki, amely feljebbvalója, elöljárója parancsait nem teljesíti, a hatóság rendelkezésénk nem tesz eleget. Engedetlen alattvaló. □ Megtöröm Az engedetlen népet. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó. Engedetlen magatartás. □ Egy engedetlen tekintetért fejét ütötték el. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A többihez simulni nem akaró, fésülés után is leomló, rakoncátlan <hajfürt, hajtincs>. □ Rámnéz, s engedetlen hajfürtjét a bal füle mellé igazintja [= igazítja]. (Gárdonyi Géza)