ENGEDELMESKEDIK [e-ë-e-e-ë v. e-e-e-e-ë] tárgyatlan ige
Engedelmeskedik vkinek: teljesíti vkinek az utasítását, parancsát; szót fogad.
A gyerek engedelmeskedik szüleinek, tanítójának; a katona engedelmeskedik tisztjeinek; vakon engedelmeskedik. □ Nekem egy jó anyám van, kinek én nagyon szeretek engedelmeskedni. (Vas Gereben) A szurony akkor is a váll felett maradt, amikor a parancs másodszor elhangzott
Az őr nem engedelmeskedett felettesének. (Kuncz Aladár) || a.
Engedelmeskedik vminek: vmely hivatalos felhívásnak, felszólításnak, törvénynek, belső parancsnak eleget tesz.
Engedelmeskedett a rendeletnek. □ Isten a tanúm, hogy csak a haza iránt való tekinteteknek engedelmeskedem. (Gárdonyi Géza)
- engedelmeskedés; engedelmeskedő.