ENGEDELMES melléknév [e-ë-e-e v. e-e-e-e] -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy, főleg gyermek>, aki szívesen, készségesen engedelmeskedik. Engedelmes gyermek. □ Mint engedelmes kislány, se jobbra, se balra nem tekintett. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás>. Engedelmesen követte. □ Mentem vele engedelmesen, mint a kantáron vezetett vak ló. (Gárdonyi Géza) Dódi csendesen,
engedelmesen elősorolta, hogy a sarokban van
egy krampusz, egy képeskönyv, egy szerecsen katona. (Karinthy Frigyes) Kezdődött az elemi |
Engedelmesen | ültem, vártam; s jó viseletemért | óra végén a néni megdicsért. (Szabó Lőrinc)
- 2. (rosszalló) Olyan <személy>, aki vmely politikai hatalom, rendszer parancsait, intézkedéseit ellentmondás nélkül, szolgai módon teljesíti. A hatalom engedelmes lakájai, szolgái.
- 3. (átvitt értelemben) Könnyen kezelhető, irányítható, mindenre felhasználható. Engedelmes eszköz vki kezében.